Egy szöszi szerelme

TARTALOM ISMERTETő

Mottó - "Nincs Prágában csajom…"
Könnyelmű fiatalok könnyelmű ígéretei, a gyöngédség felfedezése, a másik nem igenje, az első tapasztalatok és csalódások. Így lehetne röviden jellemezni, összefoglalni Miloš Forman második játékfilmjét. Hőse egy cipőgyári munkáslány, a Szöszi, akinek szerelmi horizontján egy kissé mamlasz vadőr, a motorkerékpáros kisvárosi botrányhős és a vidékre lerándult jazz-zenekar zongoristája tűnnek fel. Szöszi naiv és tiszta lélek, eleve adott passzivitásában a legtisztábban tükröztethető a kiszámíthatatlanság, a sokféleség. Tele van naiv elképzelésekkel, amelyek természetszerűen nem mindig úgy sikerülnek a valós életben, ahogyan ő szeretné. Szöszi számára egyetlen elfogadható fiú akad, a jazz-zongorista, akinek csábítási trükkjei ebben a mikrokörnyezetben a nagyvilágiságot hordozzák. Szöszi bepakol és útnak indul, hogy megkeresse a Prágában élő zongoristát.
Miloš Formant mindig az útonlévők, az útkereső fiatalok - Fekete Péter, Egy szöszi szerelme - majd később a Hair és az amerikai fiatalok, érdekelték. Akárcsak korábbi alkotásaiban, Forman főleg amatőr szereplőkkel forgatott. Hivatásos színészt keveset láthatunk a vásznon: a rendező olyan arcokat és karaktereket keresett, akik különösebb megerőltetés nélkül, otthonosan és őszintén mozognak egy számukra teljesen ismerős, hétköznapi közegben. Mind a Fekete Péter, mind az 1965-ös Egy szöszi szerelme a fiatal rendező saját generációjáról, a kommunizmusban felnövekvő, a második világháborút legfeljebb csak kisgyermekként ismerő békés első nemzedék felnőtté válásáról és útkereséséről szól.